[Écohun] Pénz, amelyet mások szolgálatára használnak

2021 óta veszek részt a hajléktalanoknak nyújtott önkéntes munkában a gyülekezetemben. Ennek során sok úrnőt ismertem meg, akik a gyülekezetem tagjai. Nagyon sokféle helyen dolgoznak. Önkéntes munkát végzek sok olyan emberrel, akik mindenki által ismert nagyvállalatoknál, önfoglalkoztatóként, normál munkahelyeken és háziasszonyként dolgoznak.

Félévente kirándulásokra megyünk. Ez egyfajta pihenés és jutalom a szolgálat során elfáradt testnek és léleknek. Mindig is megnyitották a pénztárcájukat, és támogattak. Nagyon hálás vagyok.

Ezúttal egy nagyon drága vaddisznót ettünk. Körülbelül 30 ember ment el, és nagyon értékes volt. Az, hogy drága helyre vittek, nem az értéket jelenti, hanem az, hogy a pénzügyeimet másokért használom, ez nagyon értékes.

Úgy gondolom, hogy nehéz másokért pénztárcát nyitni, amikor magam is nehezen élek. Természetesen, ha van rá mód, akkor meg lehet tenni. De azt is gondolom, hogy a mai valóságban akkor is bezárjuk a pénztárcát, ha van rá mód.

Nem hiszem, hogy fontos, hogy sokat vagy keveset keresek. Az, hogy valakiért, csak szeretetből, áldozatkészséggel, odaadással és szolgálattal állok a helyemben, tiszteletre méltó. Ugyanakkor, amikor a magamét nézem, csak magamra és a családomra gondolok, sőt még a családomnál is jobban magamra gondolok, és látom, hogy összezárom a pénztárcámat, akkor önvizsgálatot tartok. Azt szeretném, ha nekem is tágasabb lenne a szívem, hogy másokért tudjak szolgálni a pénzügyemmel.