Akarj lenni önmagad [EkoHun]_A valódi én

Régen azt hittem, valami különlegesnek kell lennem. Amikor az énvalómról beszéltem, azt mondtam, hogy feltétlenül különbözni kell a többiektől. Azt hittem, ez az énvalóm, ha valakihez hasonló vagyok, az nem az énvalóm.

Az énvalóm nem valami különleges. Amikor az idő múlásával elgondolkodtam az énvalómról, rájöttem, hogy egyszerűen csak úgy élni, ahogy vagyok. Manapság a foglalkoztatás, a karrierpiac és a mesterséges intelligencia elterjedése miatt olyan korba léptünk, amelyben minden egyénnek meg kell mutatnia a megkülönböztető pontjait. Ezért rájöttem, hogy ez a megkülönböztetett versenyképesség és az énvalóm keveredik, és az énvalóm valójában megváltozott.

Szeretem a focit. Tervezek egy fociversenyen is részt venni. Szeretem a focit, ezért elkötelezhetem az időmet és a szenvedélyemet a foci iránt, és azt mondhatom, hogy focizó vagyok. Ez az én énvalóm. De mások is szerethetnek focizni, mint én. Részt vehetnek a versenyen is. Ez az ő énvalójuk. Ha az énvalónk így átfedi egymást, akkor a régi gondolkodásom szerint senkinek sem mondhatnám, hogy az énvalója. De most már megtanultam, hogy ez az énvalóm.

Mindig próbálok valami különlegeset kitalálni. Úgy érzem, hogy egy kényszerképzetben élek, miszerint feltétlenül különbözni kell a többiektől. Itt azonban az is az énvalóm, hogy valami különlegeset találok ki, és azt gondolom, hogy feltétlenül különbözni kell. Ha valakinek ilyen az értékrendje, akkor az ilyen.

A következtetés az, hogy végül el kell fogadnunk mindezeket az énvalóként. Ha ez a véleménye, akkor tiszteletben kell tartanunk. Abban a pillanatban, amikor azt mondjuk, hogy nem, akadályozzuk a másik énvalóját, és ha ez túlzottá válik, akár erőszakká is fajulhat.

Ezért azt mondhatjuk, hogy az énvaló az, hogy elfogadjuk önmagunkat úgy, ahogy vagyunk, és úgy cselekszünk, ahogyan gondoljuk.

Én itt továbbmegyek, és szeretném hangsúlyozni a "cselekvés" jelentőségét, ami túlmutat azon, hogy felismerjük önmagunkat. Azt hiszem, ha csak felismerjük önmagunkat, akkor nem ismerjük meg az igazi énvalónkat. Amikor így cselekszem, akkor válik teljessé az énvalóm.

Ha szeretem a focit, de nem játszom focit, és csak tétlenül ülök, akkor nehéz lenne azt mondani, hogy ez az igazi énvalóm. Ha csak azt gondolom, hogy "ilyen ember vagyok", de nem cselekszem, akkor semmi sem vagyok. Mivel társas lények vagyunk, a cselekvés és a megjelenés révén oldjuk meg az emberi lényegünket, és csak akkor vesszük észre, hogy ez az énvalóm.

A verseny társadalma arra késztet minket, hogy elfelejtjük igazi énünket. A világ annyira kemény, és a gazdaság annyira nehéz, hogy a világ követelményeihez igazodva élünk, és kénytelenek vagyunk ezt tenni. Remélem, hogy olyan légkör alakul ki, amely elfogadja és tiszteletben tartja igazi énünket. Remélem, hogy olyanok leszünk, akik nem viselnek személyiséget, kapcsolatmaszkot, hanem elmondják a véleményüket, és nem törődnek azzal, mit gondolnak a többiek.

#haviGyűrű #februáriSzám #mélygondolkodás #sajátÉlet #énvaló #gyengeSzövetség